Basescu a kormányalakítási megbízással taktikázhat
A kormányzó Szociál-liberális Szövetségnek (USL) többnyire ötven százalék feletti győzelmet jósolnak a közvéleménykutatások a decemberi parlamenti választásokon, de még ebben az esetben is marad bizonyos mozgástere a jobboldalhoz közel álló Traian Basescu államfőnek arra, hogy az ország politikai jövőjét befolyásolja, mégpedig azáltal, hogy eldöntheti, kinek ad kormányalakítási megbízást.
A közvetlenül választott államfőnek szinte teljhatalma van abban, ki lesz az ország miniszterelnöke, de egy tisztségben lévő kormányfőt a parlamenti ciklus vége előtt nem tud leváltani. Az alkotmány csak annyit köt ki, hogy az államfőnek konzultálnia kell a parlamenti mandátumok abszolút többségét birtokló párttal - vagy ha senkinek sincs több mint 50 százaléka, akkor a parlamenti pártokkal - mielőtt megnevezi kormányfő-jelöltjét.
Ezt az alkotmányszöveget több ízben használta - a 2004-ben megválasztott majd 2009-ben újraválasztott - Traian Basescu államfő arra, hogy azt a jobbközép Demokrata Liberális Pártot (PDL) hozza helyzetbe, amelynek éléről az elnöki hivatalba került. Hiába sugallja ugyanis az alkotmány, hogy annak a pártnak kell adnia a miniszterelnököt, amely megnyerte a választásokat és parlamenti többséget tud biztosítani a kormányzáshoz, ha egyszer ez nincs feketén-fehéren leírva. Így Basescu több ízben is megtehette, hogy nem a pártjával szemben kialakult baloldali parlamenti többség jelöltjére bízta a kormányalakítást, hanem a jobboldal jelöltjét ruházta fel azzal a feladattal, hogy parlamenti többséget verbuváljon magának.
Ezekben a helyzetekben Basescu az alkotmány egy másik paragrafusát is a képviselők és szenátorok figyelmébe ajánlotta, amely szerint az államfő feloszlathatja a parlamentet, ha az hatvan napon belül kétszer is elutasítja, hogy bizalmat szavazzon miniszterelnök-jelöltjének. Mivel a törvényhozók nem szívesen áldozták volna fel nehezen megszerzett mandátumukat a politikai következetesség oltárán, mindig az lett a dologból, hogy mégiscsak kialakult a PDL körül egy parlamenti többség.
A jobbközép koalíció azonban a 2010-es megszorító intézkedések nyomán annyira meggyengült, hogy már a választások előtt elvesztette a Basescu által 2009-ben összeterelt parlamenti többséget és elvérzett az idei, áprilisi bizalmi voksoláson. Akkor az államfő meglepő gyorsasággal bízta meg kormányalakítással az ellene szövetkezett USL kormányfő-jelöltjét, Victor Pontát, de semmi sem kényszeríti arra, hogy ezt a decemberi választások után is megtegye.
Basescunak ugyan több ízben nyilvánosan megüzente az USL, hogy ismét felfüggeszti tisztségéből, ha nem hajlandó Victor Pontát jelölni, de az államfő jelezte: nincsenek már politikai ambíciói és mivel mandátuma 2014-ben úgyis lejár, nem rémült meg olyan nagyon a felfüggesztés perspektívájától.
A decemberi parlamenti választások tétje tehát nem az, hogy ki nyer, hanem az, hogy ki alakít kormányt - mert ez Romániában még egy 50 százalék feletti többség esetén sem borítékolható.
Kérdés például, hogy a választások után felbomlik-e, és ha igen, milyen gyorsan az USL, amelyben nem az ideológiai rokonság, hanem a közös ellenség ültette egymás mellé a Victor Ponta vezette Szociáldemokrata Pártot (PSD) és a Crin Antonescu féle - Romániában jobboldalinak számító - Nemzeti Liberális Pártot (PNL). Sok múlik azon is, hogy az USL társelnökei mennyire tudják kézben tartani saját pártjukat a választások után, amikor pártjaik képviselőinek és szenátorainak már nem kell tartaniuk attól, hogy a lázadókat "kifelejtik" a parlamenti jelöltlistákról. A liberálisoknál például nem mindenki volt elragadtatva Antonescunak attól a húzásától, hogy a homofób, és idegengyűlölő futballmecénás Gigi Becalit beengedte a pártba, de a szociáldemokraták között is vannak olyan hangok, amelyek szerint a PSD nem esküdött örök hűséget a PNL-nek.
A román sajtóban több elemző is azt valószínűsíti, hogy Basescu egy az USL-ben politizáló - vagy a szövetséghez közel álló - közéleti szereplőre bízza a kormányalakítást, de nem Victor Pontára. A lehetséges kormányfőjelöltek között említik Mircea Geoana volt PSD-elnököt, Calin Popescu Tariceanu volt PNL-elnököt, a belügyminiszteri tisztségről az államfő felfüggesztése kapcsán augusztusban lemondott Ioan Rus szociáldemokrata politikust, vagy a PSD-ből a Román Hírszerző Szolgálat élére kinevezett George Maiort.
A PDL körül létrehozott jobbközép Igaz Románia Szövetségnek (ARD) 20 százalék körüli eredményt jósolnak a felmérések. Az ARD a 10-15 százalékra taksált populista Dan Diaconescu Néppárttal (PPDD) vélhetően akkor sem tudna kormányt alakítani, ha szalonképesnek tartaná a PPDD-t. Egy valószínűnek tűnő 50 százalék feletti USL győzelem esetén a PDL csak úgy válhatna kormánytényezővé, ha az USL felbomlik, és vagy a liberálisok, vagy a szociáldemokraták velük, és a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) alakítanának parlamenti többséget. Ez csak Antonescu, vagy Ponta félreállításával képzelhető el, de roppant valószerűtlen forgatókönyv tekintettel arra, hogy az USL pártjai éppen Basescu és a PDL ostorozásából kovácsoltak maguknak politikai tőkét. Az USL felbomlásához Basescunak inkább személyes érdeke fűződik, amennyiben mégiscsak szeretné elkerülni, hogy mandátuma lejárta előtt eltávolítsák a hatalomból.
Mindezek csak találgatások, hiszen a sajtó által megnevezett lehetséges kormányfőjelöltek egyike sem adta jelét, hogy hajlandó lenne az államfő eszközévé válni egy az USL szétrobbantására irányuló próbálkozásban, de az bizonyos, hogy Traian Basescu még nem játszotta ki utolsó kártyáját és a decemberi választások után ismét megkerülhetetlen tényezővé válik a román belpolitikában.
